Faithless koncert Budapesten!

A Faithless első nagy sikerét a Salva Meával és az Insomniával aratta - ekkor figyeltek fel rájuk, a Sunday 8PM lemez számai közül azonban a God is a DJ-ről születtek olyan cikkek, hogy Grammy-re kellett volna jelölni ezt a dalt. "This is my church."

Hoppá: egy duett, méghozzá nem is akárkivel, maga Boy George vokálozik ebben a dalban!

A Sunday 8PM kicsit lötyögősebbre sikeredett: az instrumentális, mégis ugri-bugri Take the long way home az első kicsit táncosabb dal rajta - jól leszakítja az ember fejét.

A Sunday 8PM borítóján egyébként a denveri Bluebird színház látható, Dido pedig azon szomorkodik ebben a számban, hogy eltűnt a szerelme.

Még mindig Rachael Brown, de ezúttal a szükség órájáról énekel, Dido meg bele-bele vokálozgat. Kicsit gyorsul a tempó, de még mindig a kellemes, üldögélős dal, karácsonykor simán belefér.

1998-ban jelent meg a Faithless második stúdióalbuma, a Sunday 8 PM, a Bring my family back ezen az albumon a második szám. Szokás szerint, lassabban, bólogatósabban, már-már soulosan indul az album, itt Rachael Brown vokálozgat.

Emlékszünk még a Reverence album, operaáriával tűzdelt záróakkordjára? Na, ez ugyanaz a szám, az eleje stimmel is, de aztán a végére jól felgyorsul a bólogatás - az élő képekből pedig látható, milyen bulit képesek ezek csinálni élőben.

A Don't leave eredetileg egy érzelmes-szerelmes dal, ebből csinált a Faithless producer Rollo és a zenei agytröszt Sister Bliss egy jó kis lebegő remixet: a vokált és az akusztikus gitárt kidobták az ablakon, és telepakolták jó kis samplerekkel a nyolcpercesre duzzasztott számot

A Faithless első nagy sikerének egy pörgősebb, diszkósabb változata: nevezzük progresszív house-nak ezt a stílust, ami bizonyára táncosabb az eredetinél, de éppen ezért minden olyan dolog hiányzik belőle, ami miatt szeretjük a Faithlesst, nem?

A Reverence albumot az Irreverence remixei egészítik ki: ez a változat nem sokban tér el az eredetitől, egy kicsit más, egy kicsit kevésbé popos, inkább karcosabb, de azért jól felismerhető az eredeti alap.

Ezzel a számmal zárul a Faithless első albuma: az olyan house himnuszok, mint az Insomnia, a Salva Mea mellett lötyögős soul, funk, sőt hiphop dalokat is tartalmaz a korong, majd képesek voltak az egész végére egy operaáriát biggyeszteni - persze van itt prüntyögés is, de tökéletesen összefoglalja a Reverence album sokoldalúságát ez a záró felvétel.

Ez a lityi-lötyi szám arról szól, hogy egy 14 éves fiúnak ellopják a baseball sapkáját, ő pedig nem indít háborút, hogy visszaszerezze - mert megtanulja, hogy az erőszaknál fontosabb dolgok is vannak az életben. Ugye milyen fontos dolgokról szólnak a Faithless dalok?

Dido tulajdonképpen a tágabb Faithless család része: Rollo Armstrong hugocskája eleinte csak a Flowerstand Man-hez hasonló dalokban vokálozott, aztán 1999-ben robbant a szintén testvére által készített szólólemeze. Ez egy jó kis vasárnapi lötyögés a Faithless első lemezéről.

A Faithless-re house formációként szokás hivatkozni, de az első album eklektikájában a Dirty Ol' Man inkább a hiphophoz közelít - ez a Glastonbury-ben, 2002-ben készült élő felvétel a bizonyíték, hogy egy lassabbnak tekintett számmal is meg tudják táncoltatni a jónépet.

Az Insomnia volt a Faithless második kislemeze a Reverence albumról, és ezzel már harmadik helyezést tudtak elérni az angol listákon: a Faithless nevét rengetegen ismerték meg, Maxi Jazz repetitív szövegelése, Sister Bliss már-már primitív szintiszólama pedig a zenekar védjegyei lettek. Bővebben a március 21-én a Budapest Sportarénában.

Ismét James Catto hangját hallhatjuk ebben a dalban: ennek megfelelően ismét egy nyugisabb, akusztikus hangszerelésű dal, egy feleségét hazaváró férj panasza a Faithless zenei köntösében.

A Faithless sokoldalúságának újabb bizonyítéka, hogy egy olyan régi, sok előadó által feldolgozott dalt, mint az If loving you is wrong, I dont wanna be right újra életre tudtak kelteni: így dolgoz fel egy bluesos soul dalt egy house zenekar. (Az egyik eredetinek tekintett, de mindenképpen leghíresebb változat itt)

A Salva Mea volt a Faithless első igazi slágere, előbb kislemezen, majd az albumon is - a tízperc hosszú őrületet Dido vokálja vezeti fel, majd Maxi Jazz reppel arról, hogyan érzi magát a bőrében. Az élő változat ízelítőt ad, mire is számíthatunk 2011. március 21-én a Budapest Sportarénában.

Ez a téli hétfő reggel az érzelmekről szól: a Don't leave ismét egy kakukktojás az életműben: a Revence album szerelmes-szakítós dalában James Catto, a Faithless egyik alapítója énekel egy akusztikus gitár hangjával kísérve. Catto 1999-ben hagyta ott a zenekart a 1 Giant Leap című projektjéért.

1996. áprilisában jelent meg a Faithless első lemeze Reverence címmel: a később klasszikussá vált Salva Mea és az Insomnia is ezen a korongon jelent meg, ám mi most ehhez az álmos vasárnaphoz tökéletesen passzoló első számot, a Reverence-t hallgatjuk meg. A Reverence Maxi Jazz bemutatkozásával kezdődik, és a majdnem nyolc perces szám lassan indul be, de aztán könnyed és felszabadító, laza bólogatásban végződik.

Érdekesség: a Faithless producer Rollo húga, Dido már ebben a számban is vokálozik, hozzá tartozik a So slow, it's gotta be, slow sor - Dido elmondása szerint az albumon való közreműködéséért egy curry vacsora volt a fizetsége - no és persze az 1999-es No Angel című szólóalbuma.